HTML

LouiSe

Szavak, semmi több. http://louise.hu

LouiSe

Nincs megjeleníthető elem

Papíros

2009.01.18. 09:01 LouiSe

Van, hogy ki kell mondani azt, ha elégedettek vagyunk valamivel, valakivel. Esetemben ez a fenti képen legyezőt formáló kis kiadvány létrehozásával kapcsolatos, annak minden porcikájával egyetemben.

Tervbe vettem néhány hónappal ezelőtt, hogy alkotok valami maradandót, valami olyat ami nem csak bitekben van jelen egy virtuális univerzumban, hanem kézzel is megfogható, súlya és szaga is van. Természetesen ez elsősorban a külsőnek szól, a beltartalmat majd az idő minősíti maradandónak, vagy feledendőnek.

Szeretnék köszönetet mondani a képekért Lya-nak és Simon M. Veronikának, illetve a szép szavakért Veronikának,Vagyócki Katának és Tariska Szabinak.

A külső megalkotása során - azaz a könyv fizikai valójának megteremtésekor - szükségem volt egy nyomdára, mely állatfajtával kapcsolatban eddig csak rossz tapasztalatokat szereztem. Volt régen egy újság, amit AmigaOnly néven ismert a közönség, annak minden egyes száma egy rémálom-szerű küzdelem volt, míg az elektronikus változattól eljutottunk a papír kiadásig. Ebbe természetesen beleértendő a tördelés, a színre-bontás, a logisztika és minden. Ha ebben az esetben is így lett volna, akkor a következő bekezdés nem létezne, de …

… volt szerencsém rátalálni a miskolci Könyvműhelyre, ahol a teljes kommunikáció - és ebbe beleértem a levelek megfogalmazását, a válaszidőt és a tartalmat is - a hazai viszonyoktól teljesen idegenül, valóban európai színvonalon, korrekten és gördülőképesen zajlott. A kapcsolattartó hölgyeknek ezúton is üzenem, hogy csak így tovább, ez a jövő, a cég vezetőjének pedig gratulálok a csapatához - legközelebb is őket fogom választani!

Ha József Attila szíve nem ül a semmi ágán, Pajor Tamás nem köpi bele a világba a Bréket - hogy háztartási eszközzé válhasson az eszméd -, Lovasi András nem úszatja át Juttkát a folyón és Tariska Szabi nem látja magát a poharában, nekem se lett volna muszáj sorokat vedleni. De ők leírták a soraikat és nagyon magasra tettek egy mércét, amit át kell ugrania annak, aki ezzel a gyönyörű nyelvvel szeretne boldogulni. Számomra ez az első nekifutás, hogy leverem-e az első ugrással azt a bizonyos lécet, előbb-utóbb kiderül. Aki - hozzám hasonlóan - olyan szakmát űz, amiben a ma eredménye néhány év múlva már mint értéktelen, elavult vacak jelenik meg, annak kell valami állandó érték-teremtésre is törekednie - ha maga miatt nem is, azért mindenképpen, hogy legyen mit az utókorra hagynia. Ha mást nem is sikerül elérnem ezzel a könyvvel, csak annyit, hogy néhány polcon pár évig helyet adnak neki, már megérte!

Hiába a könyv forma, ezek még csak sorok - versek leginkább akkor lesznek belőlük ha a jövő igazolja őket, vagy ha az olvasóban megmozdítanak valami addig szunnyadó manót. Igazolás és manó nélkül csak ólmozott betűsorok, kuszák, időnként bántóak és pörgősek, vele viszont szerethető életképek lesznek! Így magukban pontosan egy lélegzetvételnyi gondolatot tudnak, néhány érzés-csapást, pecsétet egy minutumra.

A könyv letölthető e-Book formában is: LouiSe: Papíros, illetve olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtárban

 

LouiSe: Papíros

Szólj hozzá!

Könyvek

2008.06.21. 08:30 LouiSe



LouiSe: MásodLouiSe: Másod

Ma ilyen nap van, a második napja. Pontosabban és konkrétabban, összeszedtem az Indulóra óta született sorokat, mind a huszonkét sorcsokrot egymás után fűzve, füzet lett belőle. Vagy könyv, verseskönyv - a digitális kor nyomdagépein, papírtalan formában. [...]

2007. október 22

LouiSe: IndulóraLouiSe: Indulóra

Bonyolult szavakat gyártani, vagy a mondatokat kifacsarni úgy, hogy attól az olvasható jelentésén túl kapjon még egy, elsősorban érezhető értelmet, nem is olyan egyszerű feladat. Az oka sem egyszerű, vajon mi értelme van bonyolítani az amúgy is kusza világot? [...]

2007. június 10
 

 

Szólj hozzá!

Órajel?

2008.06.21. 08:27 LouiSe

Ma hallgatnak a tollak.
Csak nullák robotolnak,
Meg egyek, néha semmi
Órajel ütemzi’

LouiSe logo

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása